Búcsú Bibity Istvántól
Elment egy régi kolléga. Olyan csendesen, észrevétlenül, amilyen halkan surrant pár éve a laborfolyosókon. Akik együtt dolgoztak vele a Műszaki és Villamos Intézetben, jól emlékeznek dús barna hajára és védjegyévé vált szakállára.
Mosolygós, halk szavú kollégánk 1975-1995-ig, majd 2010-2014-ig két részletben dolgozott a Karon technikusként és tanszéki mérnökként. Igazi műszaki ember volt, órákig foglalkozott egy számára érdekes feladattal. Türelmét sohasem veszítette el, valahogy képes volt mindig kilépni a mindennapok nyomásából átlépve a maga „szerelős” zárt világába. Vannak olyan emberek, akik nem alkotnak csodákat, nem kapnak állami kitüntetéseket, ahogy Zorán fogalmazta egy dalában: „nem írnak verset rólunk, nem állnak fel, ha szólunk, s az órák rendben járnak tovább”. Pisti a maga csöndes módján, mégis csodálatos dolgokat élt meg. Versenyszerűen hőlégballonozott. Ebben a nem hétköznapi sportágban boldognak és szabadnak érezte magát.
Az utóbbi időben tudtuk, hogy betegséggel küzd. Élénk tekintete megfakult, haja megőszült, tartása sem volt már a régi. Harcolt az életért, nagyon bízott benne, hogy meggyógyul.
Április 23-án lett volna 62 éves. Emlékét örökre a szívünkbe őrizzük!
