Egyetemi oktatónak lenni Amerikában
Interjú Dányi Tibor Zoltánnal a Műszaki és Informatikai Kar adjunktusával
Dányi Tibor Zoltán itthon egyetemi adjunktus, Denverben affiliate professor. 2017 augusztusa óta a Metropolitan State University-n Denverben, a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karának kihelyezett minor képzésében oktató.
Milyen céllal került Denverbe?
Az MSU Engineering And Engineering Technologies (Mérnöki és Mérnöki Technológiák) tanszékének Architectue Minor (Építész minor képzés) programjában oktatóként veszek részt. A Building Structures (Épületszerkezetek) és az Introduction to Architecture (Bevezetés az építészetbe) tantárgyakat tanítom. Az előbbi a mérnöki képzéseken résztvevő diákok számára kötelező, így itt több diák van, és őket két csoportban tanítom, hetente 2x2 órában. Az építesz képzés összes többi kurzusa szabadon választható így azok kisebb létszámú csoportok, rendszerint tíznél kevesebb fővel.
Miben más a kinti oktatási/kutatási rendszer, mint az itthoni?
2017-ben egy vadonatúj épületben kezdtük az oktatást kolléganőmmel, Borbás Rékával. Fantasztikusan jól felszereltek a tantermek is, de ami ennél is fontosabb, hogy a három szintből egyet műhelyek és laborok foglalnak el. A diákoknak és persze nekünk is minden rendelkezésünkre áll, ami a sikeres oktatáshoz szükséges: 3D nyomtatók, printerek, CNC marók és esztergák, festőműhely és meg hosszan sorolhatnám.
Mennyire nyitott a rendszer és a résztvevői?
Colorado, Denver és az MSU is rendkívül befogadó, nyitott közösség, ahol senki nem fél attól, ami más, ami különböző. Éppen ellenkezőleg, a diverzitás, sokszínűség elfogadása és bátorításra az egyetem deklarált értékei között szerepel, aminek érvényre jutását számos szervezet segíti a campuson. Boldog lennék, ha ez Magyarországon is így lehetne.
Milyen fejlesztéseket valósított meg a képzés során a tantárgyi tematikákban?
A program tematikáját pécsi tanárok közreműködésével dolgozták ki, de kimondottan az amerikai diákok számára. Így tartalmánál fogva a kinti diákok számára is érdekes, könnyen befogadható, és a visszajelzések alapján hasznos is.
Néhány hónappal a denveri kiküldetés előtt jártam Kaunasban, Litvániában egy workshopon, amit a nem angol anyanyelvű országokban zajló angol nyelvű képzések tanárai számára szerveztek. Itt több érdekes módszerrel ismerkedtünk meg, ezek közül a Kahoot! használatát meghonosítottam az óráimon. A diákok nagyon kedvelik. Ez egy online, saját mobileszközről vagy számítógépről játszható kvíz. Minden óra elején 5+10 percet arra szánok, hogy az előző óra anyagait felfrissítsem néhány kérdésen keresztül.
Milyen tapasztalatokat szerezett az ottlét folyamán?
Érdekes volt személyesen tapasztalni azt, amit előtte csak az amerikai high school-ok életet bemutató filmekben láthattam: a kinti diákok szeretnek, és nagyon jól tudnak előadni. Még a kevésbé sikeres vagy kidolgozott projekteket is nagyszerű prezentáció keretében mutatták be.
A kollégák természetesen nagyon kedvesek és segítőkészek. Mindenekelőtt Dr. Balogh Zsuzsa és férje, Dr. Balogh Jenő, akik a program kinti mentorai. Sokat segítettek az egyetemen és azon kívül is. A többi kolléga is nagyon kedves volt, elsősorban a szünetekben találkoztunk, de karácsony előtt a tanszékvezető mindenkit meghívott a házába, szóval néha találkoztunk iskolán kívül is.
Ami számomra fontossá vált még, az az önkénteskedés, ami az amerikai életforma fontos eleme. Én magam is kipróbáltam, több helyen is. Először egy kerékpár szervízben voltam önkéntes, ahol egy használt bicaj volt a jutalmam, attól kezdve szinte mindig azzal jártam, merthogy Denverben szuper kerékpárutak vannak, bár az autós közlekedés is elképesztően erős. Később pedig a Beloved Community Village költöztetésénél segédkeztem. Ez egy hajléktalanok számára épült komplexum, ami fél évre kapott ingyen telket a helyi önkormányzattól, és a félév leteltével új helyre kellett költözniük. Itt is nagyszerű embereket ismertem meg.
Mi az amit érdemes lenne itthon is alkalmazni az ott tapasztaltak közül?
Az önkénteskedés bátorítása, szervezése, és a benne rejlő lehetőségek kihasználása mindenképp ezek köze tartozik. Ennél sokkal komplikáltabb lehet annak a rendszernek a meghonosítása, aminek az előnyeit az USA-ban élveztük: az egyetemen diákonként, kreditenként, félévenként hat dollárt szabadon költhettünk el tanárként, ami nagyon megkönnyítette a munkánkat. Ebből a keretből vásároltunk anyagokat a modellezésekhez múzeumokat látogattuk, év végén pedig kiállítást rendeztünk az öt minoros tantárgy diákjainak munkáiból.
Hol látja a további együttműködés lehetőségét a két intézmény (PTE MIK-MSU Denver) között?
A B2 szakkollégium kezdeményezett egy közös fotópályázatot a két egyetem diákjai számára, ami a szemeszterek közötti időeltolódás és a szervezés elcsúszása miatt felemás sikerrel zárult, de a tapasztalatok alapján talán érdemes lenne újból nekifutni.
Mit tanácsol a kiutazó oktatóknak, hallgatóknak?
Oktatóként hatalmas élmény volt az eddigi két félév, biztos vagyok benne, hogy a most következő is az lesz. Természetesen volt bennem egy kis félelemmel vegyes izgalom indulás előtt, de az előző turnus tanárai, Borsos Ágnes és Gyergyák János sokat segítettek az előadás-anyagok átadásával és egyébként is sok bátorítást kaptunk tőlük. Nekik lett igazuk: Denver fantasztikus hely, csodálatos tanárokkal és fantasztikusan nyitott, érdeklődő diákokkal. A nehézségek és megpróbáltatások ellenére is bátorítani tudok mindenkit, tanárt és diákot egyaránt, keljen útra, ismerjen meg más kultúrákat, embereket, szokásokat. Mindenki gazdagabb lesz tőle.
