Igazi tanár egyéniség volt, mérnökhallgatók és matematikatanárok generációinak szolgált mintául.

Simon István 1933. november 20-án született Cinkotán. Tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte, ahol 1956-ban matematika–fizika szakos tanárként diplomázott. Tanári pályáját a Széchenyi István Gimnáziumban kezdte, majd a Nagy Lajos Gimnáziumban volt elismert matematikatanár, amikor 1970-ben elfogadta az akkor alakuló Pollack Mihály Műszaki Főiskola főigazgatójának meghívását és a Matematika Tanszék oktatójaként tanítani kezdett a főiskolán. Nyugdíjazásáig hűséges maradt munkahelyéhez.

A hallgatókkal szemben híres volt igazságos, de szigorú oktatásáról. A matematika iránti szeretete elismerést váltott ki hallgatóiból, és sokakat indított el a tudományos pálya felé. Kollégáival szembeni segítőkészsége, konferenciákon való nyitottsága legendás volt. Nyugdíjazása után is sok hallgatót segített a vizsgákra való felkészülésben.

Családja volt élete másik nagy büszkesége. Négy fia közül kettő is a matematika világához közel álló pályát választott: a legidősebb, ifj. Simon István közgazdaságtudományi egyetemet végzett, Zoltán pedig édesapja hivatását folytatva matematika–testnevelés szakos tanár lett. A természet szeretete egész életében elkísérte. A kertészkedés, a szőlő és a gyümölcsfák gondozása 85 éves koráig örömet adott neki. A gondoskodás és a rend szeretete a kertben éppúgy megmutatkozott, mint a tanteremben.

Simon István Tanár úr – ahogy évtizedekig hívtuk Őt - mindvégig megmaradt annak a csendes, szilárd tartású embernek, aki egyszerre volt egyetemi oktató, sportember, kolléga, barát és szerető családapa.

Emlékét megőrizzük.

Temetése 2026. március 10-én, 13:30-kor lesz a pécsi köztemetőben.