Ismét búcsúzni kényszerülünk!
Ismét búcsúzni kényszerülünk! Ormándlaky Zsolt nyugalmazott főiskolai adjunktus kollégánk 2013. szeptember 10-én váratlanul elhunyt. 69 éves volt. Ebből a 69 évből 35 évet töltött el a műszaki felsőoktatásban, a Pollackon. Kollégánk azon kevesek közé tartozott, akik Karunk jogelőd intézményében a Budapesti Felsőfokú Építő- és Építőanyagipari Technikumban kezdte oktatási tevékenységét, majd 1970-ben a Pollack pécsi indulásakor költözött le és vált alapító pollackossá.
„Csak azok halnak meg, akik egész életükben nem csináltak semmit. Aki tett valamit, nem magáért, hanem másokért, mindenkiért, az megmarad.”
Zsolt igazi mérnökember volt, precíz, határozott, következetes. A hallgatók nevelésében igen lelkiismeretesen vett részt, amelyben mérnök-tanári végzettsége is segítségére volt. Különösen fontosnak tartotta az órákra történő elméleti és gyakorlati felkészülést, talán ezért is alakult ki hamar jó kapcsolata valamennyi hallgatójával. Ugyanez a megbízhatóság, kollegalitás volt jellemző munkatársi kapcsolataira is.
Nagy érdemeket szerzett a „Villamosságtan” tárgy oktatásában, melyhez oktatási segédleteket, példatárakat és számítógépes bemutató anyagokat dolgozott ki.
A „Villamos készülékek” tantárgy oktatása során az elméleti alapozást követően mindig a legújabb készülékeket oktatta. Jegyzetei, és számítógépes programjai alapján hallgatók százai mélyedhettek el a „Villanytan” rejtelmeibe.
Hosszan sorolhatnánk még szakmai és emberi érdemeit, amelyek alapján azt mondhatjuk róla, hogy Ő olyan volt „Aki tett valamit, nem magáért, hanem másokért, mindenkiért.”
Ezért számunkra, örökre megmarad…
