Jubileumi XX. Széchy Károly előadóülés 2014. február 14-én
A Nemzetközi Talajmechanikai és Geotechnikai Szövetség (ISSMGE) Magyar Nemzeti Bizottsága, a Mérnöki Kamara Geotechnikai Tagozata, és az MTA Műszaki Tudományok Osztálya évente február elején rendez előadóülést Széchy Károly professzor gyakorlati és ezzel ötvözött elméleti munkásságát tekintve példának.
Az előadóüléseken eddig is a világ legrangosabb professzorai tartottak előadásokat, megtisztelve a magyar geotechnikus emlékét. Az 1994–2014 közötti előadóülések dokumentumait egy emlékkötetben adják ki a szervezők.
Az MTA Nagytermében február 14-én 14 órakor lesz a jubileumi XX. előadóülés.
A rendezvényen való részvétel előzetes regisztrációhoz kötött.
https://docs.google.com/forms/d/1Z_grXD6qvckmhYWnzGniZYei63cps1Papw3Bo6vEghg/viewform
Bővebb információ a Tagozat honlapján olvasható: http://geotechnikaitagozat.hu
Előadó: Carlo Viggiani, a Nápolyi Frederico II Egyetem Professzor Emeritusza.
Előadásának címe és tartalmi összefoglalója:
A tudomány és a geotechnikai szakma közti kapcsolatok
Az előadásának tartalmi kivonata:
A modern mérnöki szakma oly szorosan kapcsolódik a tudomány metodológiai szerkezetéhez, hogy igazán nem is létezhetne a nélkül.
És mégis, a tudományosság előtti korokban, mint például az ősi Egyiptomban, olyan kiemelkedő mérnöki alkotások valósultak meg, mint a hatalmas piramisok vagy a Nílus áradásainak a megregulázása. De ezen túl, még jelenlegi tudományos korunkban is számos olyan mérnöki munka van, mely híjával van a tudományosságnak és inkább valamiféle többé-kevésbé kialakult „gyakorlaton” alapszik. Ez szokásosnak mondható nemcsak rutin mérnöki munkák, hanem némely fontosabb létesítmény esetében is.
Ezért hát az elmélet és gyakorlat kapcsolata, más szóval a tudomány és a mérnöki megközelítés viszonya megérdemli a tisztázó vizsgálódást.
A témát az előadás számos példára hivatkozva tárgyalja, melyek átfogják a görög és római koroktól a jelenlegi, sőt a jövőbe nyúló teljes időszakot, különös tekintettel a geotechnikai szakma sajátos problémáira.
Prof. Dr. Carlo Viggiani
Carlo Viggiani 1960-ban diplomázott a Nápolyi Tudományegyetemen építőmérnök szakon; geotechnikus mérnöki PhD fokozatát 1969-ben szerezte meg. A paviai, cosenzai és potenzai egyetemeken oktat; 1974 és 2011 között a nápolyi II. Frigyes Egyetem alapozástudományi mérnök professzora volt. Jelenleg Professor Emeritus.
Carlo Viggiani számos európai, észak-amerikai, dél-amerikai, ausztráliai és ázsiai egyetem vendégelőadója volt. A szakma legújabb fejleményeit összegző előadóként részt vett a Nemzetközi Talajmechanikai és
Alapozási Konferencián (ICSMFE) 1994-ben New Delhiben (A természeti veszélyek csökkentése: földcsuszamlások és felszínsüllyedések) és 2005-ben Osakában (Cölöpalapok).
A professzor az Olasz Geotechnikai Folyóirat szerkesztője; a Numerikus és Analitikus Módszerek a Geomechanikában című folyóirat szerkesztőbizottságának tagja; a Hevelius Kiadó “Argomenti di Geotecnika” (Geotechnikai kérdések/problémák) sorozatának szerkesztője.
Viggiani 4 könyv és több mint 200 műszaki tanulmány szerzője, illetve társszerzője; számos tanulmánya olyan folyóiratok díjait nyerte el, mint a Géotechnique, a Soils and Foundations vagy a Case Histories of Geotechnical Engineering.
Kutatási témái közé tartozik a konszolidáció elmélete, a talaj–épületszerkezet interakció sekély és mély alapoknál, illetve a geotechnika alkalmazása műemlékek és történelmi emlékhelyek állagmegőrzésénél. Az ISSMGE-ben a TC19 (később TC301) elnöke (Műemlékek és Történelmi Emlékhelyek Állagmegőrzése), és emellett számos olyan műemlék állagmegőrzésében vett részt, melyeknél geotechnikai problémák merültek fel.
1990 és 2002 között tagja volt a Pisai Ferde Torony Megmentése Nemzetközi Bizottságának, jelenleg pedig tagként működik közre a Tornyot Megfigyelő és Felügyelő Bizottságban. Érdeklődése a torony iránt egészen 1963-ig nyúlik vissza.
Geotechnikai szakértőként részt vett számos építőmérnöki műtárgy, többek között földgátak, köz- és ipari épületek, hidak, alagutak és földalatti műtárgyak tervezésében és megépítésében, illetve földcsuszamlások stabilizálásában. Az Olasz Vasúttársaság és a Földalatti Közlekedési Vállalat Rómában, Nápolyban, Torinóban, Bolognában és Firenzében szintén szakértőként foglalkoztatta. Részt vett a Messinai-szoros feletti függőhíd alapjának megtervezésében.
A hazai előadó:
Dr. Nagy László PhD. egyetemi docens,
a BME Geotechnikai Tanszékének megválasztott tanszékvezetője
Okl. építőmérnök (1980), geotechnikai szakmérnök (1984), PhD tudományos fokozatot szerzett 2006-ban a BME-n summa cum laude minősítéssel.
1980-1984 Vízügyi Tervező Vállalat Talajmechanikai Osztályán dolgozott, mint tervezőmérnök, 1984-1991 között a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont Műszaki Fejlesztési Intézetének Vízépítési Földművek és Műtárgyak Osztályán tudományos munkatárs, majd a talajmechanikai labor vezetője volt.
1985-1994 között a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karának Geotechnikai Tanszékén gyakorlatvezető.
1991-1996 Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központi Szervezetnél osztályvezető, a Védelmi Szakfelügyelet vezető általános helyettese. 1996-2003 között az Országos Vízügyi Főigazgatóság Szakfelügyeleti, majd Árvízvédelmi osztályán főtanácsos.
2003- Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Kar Geotechnikai Tanszékén adjunktus, 2009-től egyetemi docens, 2010-től a Geotechnikai Tanszék vezetője.
Tagja a Magyar Hidrológiai Társaságnak, a Nemzetközi Talajmechanikai és Geotechnikai Szövetségnek (ISSMGE) és a szervezet két szakbizottságában TC 201 és TC 302 tagként vesz részt, 1992- Marsala Club alapító tagja.
Választott tagja az MMK Geotechnikai Tagozat Minősítő Bizottságának.
Fontosabb kutatási területei, programvezetőként kutatás irányítójaként is: árvízvédelmi földgátak talajmechanikai és roncsolás mentes vizsgálata, állékonyságszámítása, talajok víz-áteresztőképességi együttható vizsgálata, árvízi jelenségek és azok elleni védekezés, árvízvédelmi földgátak biztonsága, tönkremeneteli valószínűsége, kockázat az árvízvédelemben, gátszakadások és azokból levonható tapasztalatok.
Szakirodalmi munkássága gazdag, melyet a számszerű adatok is mutatnak 297 publikáció és kutatási jelentés, melyből 227 magyar, 72 idegen nyelven, ebből 13 könyv, 20 könyvrészlet, 133 szakcikk, 79 konferencia kiadványban cikk.
Több mint 300 szakvélemény - szakértői vélemény jelzi a termékeny szakmai munkáját.
Az elmúlt tíz évben 14 dolgozattal 17 hallgató készített TDK-t irányításával, és 10 dolgozat országos elismerésben részesült.
Veszélyek, valószínűségek, kockázatok a geotechnikában
Nagy László előadásának rövid tartalmi előzetese
A mindennapi életben egyre gyakrabban hallunk a veszélyekről, kockázatról, a gazdaságos tervezésről, a károkról, és a hozzájuk kapcsolódó valószínűségről. Ezek a fogalmak is azt mutatják, hogy egyfajta szemléletváltás folyik az építőmérnöki szakmában, így a geotechnikában is. Az Eurocode 7 bevezetésével, a karakterisztikus érték meghatározásával a geotechnikai méretezés is ebbe az irányba mozdult el. A megbízhatósági elven alapuló tönkremeneteli valószínűség meghatározása, valamint a várható károk felmérése lehetővé teszik, hogy a veszélyeket jobban megismerhessük, a kockázatot becsülhessük. A gyakorlati életben a legtöbb feladatnál nincs is erre szükség, azonban bizonyos nagyobb értékű projekteknél a kockázatok számítása már nem kerülhető el.
Ezért tekinthetünk nagy várakozással a Széchy konferencián Dr. Nagy László 2014. február 14-én elhangzó előadására, mely a geotechnika területén a veszélyekkel, valószínűségekkel és kockázatokkal foglalkozik. Az előadás várhatóan két részből áll, az első részben az előadó áttekinti a kockázatszámítás rövid fejlődését, a második részben egy árvízvédelmi példán bemutatja a számítás alkalmazását, lehetőségeit és eredményeit, megemlítve az alkalmazás veszélyeit is.
Fiatal geotechnikus mérnök is bemutatkozhat, konferenciákon való szereplései, illetve publikációi alapján kiválasztva.
Dr. Tóth Ákos PhD
2006-ban a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerzett építőmérnöki diplomát. Tanulmányai utolsó időszakában már dolgozott családi mélyépítési vállalkozásukban, a győri Mottó Kft-ben, egyebek mellett kútsüllyesztéses műtárgyak építésén.
2006-tól 2010-ig a 4-es metró építésében vett rész a BAMCO Konzorcium munkatársaként. Előbb az előkészítésben tevékenykedett, aztán műszakvezető lett a pajzsos, majd a lőttbetonos alagútépítésben.
2010 tavaszától Svájcban az École Polytechnique Fédérale de Lausanne Kőzetmechanika Laboratóriumában doktori tanulmányokat és kutatásokat folytatott prof. Jian Zhao irányításával, és bekapcsolódott az egyetem oktatási és szakértői munkáiba is. Kutatási témája a vegyes kőzetkörnyezetben folyó alagúthajtás teljesítményének elemzése és előrejelzése volt. Disszertációját 2013 nyarán védte meg. Kutatásairól eddig négy publikációja jelent meg, közülük egy a Tunneling and Underground Space Technology-ban. Három nyelven előadó- és tárgyalóképes.
2011 óta vendégelőadó a BME Építőanyagok és Mérnökgeológia Tanszék mesterképzésén, s bekapcsolódott a győri geotechnikai oktatásba is.
Személyében egy olyan fiatal mérnököt ismerhet meg a Széchy Emlékülés hallgatósága, aki már a kivitelezés és kutatás területén is bizonyította felkészültségét Széchy Károly kedvenc szakterületén.
Pajzsos alagútfúrás teljesítmény-előrejelzése vegyes kőzetkörnyezetben
Az alagútfúró gépek teljesítményének elemzésére és előrejelzésére többféle, széles körben elfogadott módszert használnak, ezek azonban csak homogén kőzetkörnyezetre alkalmazhatók. A lausanne-i műszaki egyetemen folytatott kutatásaim eredményeként először a vegyes kőzetekben közelmúltban épült alagutakon szerzett tapasztalatok értékelése alapján felállítottam egy vegyes kőzetkörnyezetre alkalmazható osztályozási rendszert, mellyel három különböző osztályba sorolhatóak a tárgyalt formációk azok geológiai eredete és a pajzsos alagútépítéssel szemben támasztott kihívásaik alapján.
A három osztályból részletesen a talajjal és/vagy mállott kőzettel fedett alapkőzetben végzett alagútfúrást vizsgáltam. Két szingapúri projekt geológiai profilját és az alagútfúró gép működési paramétereit egy adatbázisban összesítettem, majd ezeket statisztikai módszerekkel elemeztem. Ennek alapján összefüggéseket állapítottam meg a vegyes kőzet paraméterei és az alagútfúró gép teljesítménye (előtolási ráta, a vágótárcsa fordulatszáma és az alagútfúrás sebessége) között. Ezeket felhasználva egy egyszerűsített teljesítmény-értékelő és -előrejelző modellt dolgoztam ki.
A kutatásaimat ismertető doktori disszertációmat 2013 nyarán védtem meg, és a lausanne-i egyetemtől PhD-fokozatot kaptam. Előadásomban áttekintést adok munkámról és bemutatom a fő eredményeit.
