Máté Jenőre emlékezünk
Nehéz elképzelni, hogy nem ballag be többé lassú, kicsit mackós lépteivel a Karra. Nem olvassa a szakirodalmat órákig a szobájában, nem teszi fel derűsen, halk kérdéseit. Vannak emberek, akik soha életükben nem emelik fel a hangjukat, mégis ordító űrt hagynak maguk után. Máté Jenő ilyen ember volt!
1976 nyarától oktatott a Pollackon, november 14-én bekövetkezett haláláig. Az erősáramú technika- és a világítástechnika területén rendkívüli szakismerettel rendelkezett és igyekezett ezeket az ismereteket a hallgatóinak is érthetővé tenni.
Elévülhetetlen érdemei vannak a Villamos Intézet (Villamos Hálózatok Tanszék) villamos mérés jegyzeteinek összeállításában és a villamos mérések gyakorlati oktatásában. Tagja volt a MEE pécsi csoportjának, valamint a budapesti székhelyű Világítástechnikai Társaságnak. A Mérnöktovábbképző Intézetnél Lantos Tibor úrral együtt írták „A gyakorlati világítástechnika alapjai” című jegyzetet. Ő készítette el Magyarországon először az EMIKA gyár lámpatesteire DOS alapon írt világítástechnikai méretező szoftvert. Több konferencián tartott előadást. Szemináriumok, országos világítástechnikai konferenciák aktív résztvevője és legtöbbször előadója is volt. A MEE- Villamosság- és később az Elektrotechnika - folyóirataiban rendszeresen publikált szakmai cikkeket. Ő tervezte a pécsi Séta tér-, Ókeresztény sírkamra- világítását, valamint a TV- torony- és Dzsámi- dísz kivilágítását is.
Hosszan sorolhatnánk a szakmai érdemeit, amit mindig rendkívüli szerénységgel kezelt.
Nagyon jó kolléga volt! Ha segíteni kellett oktatótársat, hallgatót, ha támogatni egy jó ügyet, ha elviselni egy helyzetet, Ő példaértékű módon tette ezt. Szenvedélyesen szerette a szakmáját és naprakész volt a tudása életének utolsó pillanatáig. A legnehezebb helyzetben sem veszítette el humorát és bölcs mosollyal viselte a pofonokat, amit az élettől kapott. Máris hiányzik sokunknak. Hiányozni fog villamos rendezvényekről, szakestekről, hegedűjátéka baráti beszélgetésekről.
Jenő Papi – ahogy a fiatal kollégák hívták – soha nem felejtünk el!
