Milyenek az ameriaki diákok?
Erről kérdeztük Dr Orbán Zoltánt
Olaszországi és angliai, oktatási illetve kutatási tapasztalatok után, milyen volt Denverben?
A nyelv nem okozott gondot, mert korábban elég sokat mozogtam angol nyelvi környezetben. Az előadásokra viszont elég sokat kellett készülnöm, mert az ottani oktatás más tematika szerint zajlik mint itthon, ezen kívül az angolszász mértékegységek használatát is meg kellett szoknom. Ehhez azonban rövid idő alatt lehetett alkalmazkodni.
További motivációt jelentett az a tény, hogy az ottani sikeres oktatói tevékenységünk utat nyithat további kollégák amerikai munkavállalásának a denveri egyetemen. Ezt a szakmai kapcsolatot hosszú távra tervezzük és igyekszünk folyamatosan szerepet vállalni a kinti oktatásban. Reményeink szerint ebből mindkét fél hosszú távon profitálhat. Jelenleg dr. Fülöp Attila kollégánk vette át a stafétabotot és két tárgy oktatását végzi Denverben.
Szerinted a korszerű felsőoktatással szemben elvárás ez a fajta nemzetközi láthatóság?
Véleményem szerint egyre nagyobb elvárás. Oktatási intézmény működő nemzetközi kapcsolatok, megfelelő szakmai és nyelvtudással rendelkező oktatói gárda nélkül nehezen lehet életképes. A jövőben a hallgatók egy jelentős hányada várhatóan külföldi országból kerül majd ki.
A nemzetköziség azonban nem csak az oktatással szemben elvárás, legalább ilyen fontos a kutatások területén is. A támogatott kutatási projektek legtöbbjét nemzetközi összefogással valósítják meg. Ebben is igyekszünk kihasználni nemzetközi egyetemi kapcsolatainkat.
Hol kerülhetnek itt képbe a hallgatók?
A tehetséges és ambiciózus hallgatók számára lehetőséget kívánunk biztosítani a kutatásokban történő részvételre. Az itt szerzett tapasztalatokat Tudományos Diákköri munkák, diplomamunkák és később akár doktori disszertációk elkészítésénél is hasznosítani tudják. E tekintetben nagyon jó lenne, ha a közeljövőben sikerülne egy építőmérnöki tudományterülethez köthető doktori képzést indítani a Pollackon.
Visszatérve a denveri oktatási félévedre, milyenek voltak az amerikai hallgatók?
Hatalmas különbségek nincsenek az itteni és az amerikai diákok között, viszont néhány dolgot azért kiemelnék. Én úgy vettem észre, hogy az amerikai diákok egy kicsit nagyobb önbizalommal rendelkeznek, mint a magyarok, pedig egyáltalán nem tűnt úgy, hogy felkészültebbek lennének a szakmai alapismereteiket tekintve, sőt!
A feladatok megoldásában bátran mernek hagyatkozni saját elképzeléseikre és ezt minden gátlás nélkül hangoztatják a konzultációkon is. Az órák nagy része azzal telt el, hogy a hallgatók ötleteit vitattuk meg csoportosan. A kultúrájuk része a csapatmunka, az így kiadott feladatoknak örültek a legjobban. Meglepő volt számomra, hogy milyen módon szerveződött a munkamegosztás, szinte külső segítség nélkül. Csoportokon belül is összahangoltan dolgoztak és profi módon prezentálták a megoldást. Még a kevésbé értékes munkát is látványosan, érdekesen tudták tálalni.
Az ottani oktatási rendszer is ezt a magatartást támogatja és valószínű, hogy ezzel a mentalitással nem az egyetemen találkoznak először a tanulók. A modell nagyon megtetszett, szeretném ezt itthon is megjeleníteni az oktatói munkámban. Ugyanakkor azt is tapasztaltam, hogy a magyar diákokhoz képest általában el vannak maradva alapfelkészültségükben, főleg a matek és fizika alapú tárgyakhoz kötődő képességeikben. A számológéppel a többség nem igazán ápol szoros barátságot, annak ellenére, hogy mérnökként ez elengedhetetlen. Ebből voltak is vitáink.
Milyen maga az egyetemi élet?
Hihetetlenül megszervezett. A hallgatók tájékoztatására, kiszolgálására külön intézményük van, ezt Student Union-nak hívják, ahova szinte bármilyen problémával fordulhatnak a hallgatók. Egészében nyitottság jellemzi az amerikai egyetemistákat. Példaként említeném, hogy miután ők elég sokat fizetnek az oktatásukért, ezért sokkal aktívabban befolyásolják is azt, adott esetben még abba is beleszólhatnak, hogy miről szóljanak a tanórák. Oktatóként ezt kifejezetten élveztem, mert így az órák egy része olyan volt, mintha egy kis szakmai szimpóziumot tartanánk!
A hazai felsőoktatás küzd azzal a nehézséggel, hogy a képzési kínálatát a piac igényeihez igazítsa, ez hogy van kint?
Ez a kapcsolat kint szorosabb, jellemző, hogy a hallgatók egy része már a munka világából jön, nem 18 évesen középiskola után. Másrészt az oktatói gárda is egy kicsit más összetételű. Sokan vannak közülük olyanok, akik külsős cégektől jönnek tanítani, akár úgy, hogy este oktatnak vagy tömbösítve. Így elismert, komoly gyakorlati tapasztalattal rendelkező szakemberek is részt vesznek az oktatásban óraadóként. Úgy látszik ott nagyobb anyagi lehetőségek vannak az ilyen szakemberek oktatói munkájának finanszírozására. Ennek eredményeként jelenik meg a gyakorlati, szakmai tudás a felsőoktatásban, ami nélkülözhetetlen a minőség szempontjából. Ez volna a cél nálunk is, például a duális képzéssel, hogy amikor a végzős hallgató kilép innen, akkor naprakész tudással rendelkezzen. Ehhez kellenek persze a működő ipari kapcsolatok is…
Most az foglalkoztat, hogyan tudjuk mindezt nálunk megvalósítani, a mi képzésünk gyakorlati vonatkozásait megerősíteni. Megítélésem szerint jó laborhátterünk is van, ennek bevonásával szemléletesebbé tudnánk tenni néhány olyan tárgy oktatását, amelyek jelenleg a hallgatók egy jelentős részének rendkívül nehezen teljesíthetők annak ellenére, hogy az építőmérnöki szakma alapját képezik. További távlati célunk egyes tantárgyak integrálása, akár az építő és építész oktatás közös területeinek kihasználásával. Cél a projekt szemléletű mérnöki gondolkodás elősegítése a hallgatóknál.
Készítette: Kovács Éva
