Vesztergom Jánosra emlékezünk
Elment egy tanár, egy szakember, egy példakép. 80 éves korában elhunyt Vesztergom János a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Kar Környezetmérnöki Tanszékének nyugalmazott adjunktusa.
Vesztergom János, mindenki Johnyja, Joe bácsija, pályáját 1958-ban kezdte a Pécsi Kokszműveknél kutató mérnökként, majd 1963-tól a Pécsi Felsőfokú Vegyipari Gépészeti Technikum adjunktusa, majd docense lett. 1970 –től a Pollack Mihály Műszaki Főiskola (ma PTE Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Kar) megalapításától napjainkig – úgy is mondhatnánk haláláig – Karunkon dolgozott.
A Budapesti Műszaki Egyetemen 1983-ban okleveles környezetvédelmi szakmérnök diplomát szerzett, amely nagyban hozzájárult az életét leginkább meghatározó, számára nagyon kedves Vegyipari Gépész Tanszék, szak megszűnését követően a Környezetmérnöki szak és Tanszék megalapításához.
A szak alapításával egyidőben, az Ő kezdeményezésére alakult meg a pécsi környezetmérnökséget összefogó Kék bolygó Lovagrend, amely jelmondata:
„Az élet féltő tisztelete a bölcsesség kezdete”.
Tanári mivoltát tekintve hihetetlenül színes egyéniség volt, oktatásában minden eszközt felhasznált a tananyag megértése, megkedveltetése érdekében. E mellett hallgatószeretete, a hallgatók patronálása, embersége, bölcsessége példaértékűvé tette mindannyiunk számára. Családjának tekintette a Tanszék dolgozóit és a hallgatóit, csillogó szemmel tekintettünk rá, vágytunk a segítségére és büszkék voltunk az elismerésére.
Elvesztése is úgy fáj, ahogy egy családtag elvesztése. Sokáig idézzük még mondásait, követjük a Kék bolygó Lovagrend szellemiségét. Emlékét, tanításait nem csak megőrizzük, hanem átadjuk hallgatóinknak, a következő nemzedékeknek.
Nyugodjék békében!
Vesztergom János temetése Kétújfaluban lesz 2015. február 5-én. A mise 10:00 órakor kezdődik a kétújfalui templomban, végső útjára 11:00 órakor kísérjük a kétújfalui temetőben. A Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Karon 15:00 órakor az A008-as teremben, majd a park kopjafáinál búcsúzunk el szeretett oktatónktól.
Kérjük, egy szál virággal fejezzék ki részvétüket.
Aztán majd úgyis földbe szállok,
befogadnak az óceánok,
mint öreg hajót a dörgő víz-árok,
rakétával kilőtt tengeralattjárót.
Tengeralattjáróm deszka-koporsó.
Jajtalan süllyedésem az utolsó.
S fölöttem a Mindenség virágzik.
Földgolyó-síromon szöcske cikázik.
Juhász Ferenc
